Élménybeszámoló a 2017-es CACIOB-ról

2017-02-07

Élménybeszámoló a 2017-es CACIOB-ról

Kicsit nehéz szavakba önteni az elmúlt két napot, de hogy teljes képet tudjak mutatni, azt hiszem, kezdem az elején.

Amikor megnyitottuk a nevezést, nem gondoltuk volna, hogy több mint 50 résztvevő fog indulni a 2017-es CACIOB első állomásán, Gödöllőn. Ahogy nőtt a nevezők száma úgy fokozódott az izgalom az egyesületben. Az utolsó percekig érkeztek be újabb és újabb versenyzői regisztrációk. Rendkívül örültünk, hogy szép számban indultak külföldiek is. A lezárást követően elkezdődtek a háttér munkálatok, bírói lapok, időbeosztások, oklevelek, stb. előkészítése.

A szombati napon kis csúszással ugyan, de hozzáláttunk a pályák felépítéséhez, regisztáricóhoz való előkészületekhez. A bírók, segédbírók megkapták a munkájukhoz szükséges információkat, és kezdődhetett a verseny. Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy a szombati nap felért egy főpróbával. Voltak bakik, fennakadások, hiányosságok, amiket úgy gondolom, hogy vasárnapra sikerült elhárítani, javítani, köszönhetően azoknak az egyesületi tagoknak, akik kedvességükkel, és rendkívül fontos munkájukkal segítették a szervezést, lebonyolítást. Mindannyian sokat tanultunk a hétvégéből.

A hangulat szerintem most is, mint mindig nagyon jó volt, és leszámítva a versenyzők izgulását, én mindenhol csak mosolygós arcokat láttam. Mindenki jó kedélyűen beszélgetett egymással, biztatták, és ha kellett vigasztalták a másikat. Sok versenyen jártam már, de én az obedience versenyeken érzem magam a legjobban. Sok ismerős emberrel találkozom ilyenkor, olyanokkal is, akiket még korábbról, más sport kapcsán ismerek. Végig izgulom az összes induló munkáját, csendben drukkolok, és szomorodom el, ha valami nem sikerül. Remélem, egyszer majd versenyzőként is hasonlóan fogok érezni.

Az eredményhirdetést mindenki fegyelmezetten és türelmesen várta végig, és jó volt látni, hogy tudunk örülni a másik sikerének is. Mert nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy akik bármilyen kutyás sportot is űznek mennyi munkát, energiát fektetnek bele egy-egy verseny előtt. Ugyanakkor azt sem felejthetjük el, hogy ez egy hobbi, amit azért csinálunk, mert szeretjük a kutyáinkat, és a velük való közös munkát. A többi már csak hab a tortán.

 

Varga-Kiss Anikó


© 2013 - 2018 Obedience Hungary Team | Fotók: Király Dávid | Impressum | Adatvédelmi szabályzat